Politika

Ez egy furcsa, és talán a korábbiakhoz nem is illő bejegyzés. De mégis van, mert ez is az, ahogy én látom...

Fura dolgok történnek velem mostanság... A hosszú évek alatt jól felépített elméletem látszik összeomlani, miszerint a politika nem lehet más. Mert a politika együtt jár a korrupcióval, és a "kisemberek" sosem érhetnek el oda, ahol nagyban játszanak, ahol az ő sorsukról döntenek. Sokáig érdekelt, foglalkoztatott a napi politika, figyeltem, olvastam a híreket, részt vettem megmozdulásokon, része voltam a tömegnek, hittem, hogy van szerepem, hogy általam is elmozdulhat, vehet új irányt az ország, és benne az itt élők sorsa. Hittem, hogy fontos a véleményem, négyévente precízen jártam szavazni, ott voltam a népszavazásokon, köztársasági elnökök beiktatásán, mikor mi volt éppen, mikor mi érintett meg éppen. És jól éreztem magam a tömegben, mert közösség volt, mert része voltam, mert mint mindenhez, ehhez is érzelmi alapon viszonyultam. Szerettem ott lenni. Szerettem, hogy az emberek, akik körülöttem állnak, ugyanazért a célért vannak ott, látszólag ugyanúgy gondolkodnak, adott valamiféle egység-élményt, amit keresek mindig, mindenhol. Mert összetartozunk. Mi itt határokon belül, és ők is ott, akiket egy döntéssel elválasztottak tőlünk. Értük külön felelősséget éreztem (ez az egy, ami  nem változott, és talán már nem is fog soha), értük mindig különösen nagy intenzitással, figyelemmel, odafordulással voltam képes küzdeni. Aztán jött egy pont, amikor azt éreztem, hiábavaló. Nincs értelme, nem változik semmi. Mégsem ugyanazok a célok, mégsem közös az ügy. Ennek már kb. 5-6 éve. Azóta nem nézek tévét, nem olvasok újságot, a neten eljutnak hozzám a hírek, amik el kell hogy jussanak, és jól elvagyok így. Nem hiányzott egy percig sem. Voltak új célok, eszmék, közösségek, ahol élhettem egységet, szeretetet, odafordulást. Aztán az év elején valami megváltozott. Hogy bennem, vagy csak körülöttem, vagy a közelgő választások miatt éledt fel a régi tűz, együtt tehetünk valamit, ki tudja?  Persze volt benne más is. Valaki, aki hozzám közel áll, teljes hittel dolgozik egy ügy mellet. Egy olyan ügy mellett, ami valamiért nálam sosem volt alternatíva. Persze, tudom a miérteket is, de az majd talán egy másik lapra tartozik, ha egyszer meg kell, hogy mutassa magát. Szóval mindezek miatt szépen, lassan elkezdett vissza kúszni az életembe a politika. Figyeltem az eseményeket, eljárogattam helyekre, rendezvényekre. Időnként odáig merészkedtem, hogy még a véleményemet is megfogalmaztam egy-egy dolog kapcsán. Közben jártam tovább a saját utam, és kerestem a helyem ebben az új helyzetben, mi dolgom ezekkel a számomra teljesen idegen, ismeretlen eszmékkel, emberekkel? Elfogadni, tolerálni, harcolni ellene? Melyik a helyes megoldás? Hamar megérkezett a válasz, mert ahol kérdés van, ott válasznak is kell lenni, és ha az ember figyel, megkapja azt az egy mondatot, ami a helyére tudja billenteni az addigi bizonytalanságait. Szeretek visszanyúlni régi bölcsekhez, versekhez, számomra hiteles mondanivalóval rendelkező emberek szavaihoz. Ez a válasz is így érkezett meg: "A férfi az Istent keresse, a nő az Istent kereső férfit". És tényleg. Ezt tanulom, és tanítom mindenkinek hosszú évek óta. Nekem nem az ügyben, az eszmében, a férfiban kell hinnem. Hogy amit tesz, az jó, hiteles, abban ő önmaga lehet. Nekem egyetlen dolgom van csak, elfogadni ezt, és segíteni őt az úton. Nem sokkal, elég annyi, hogy mellette vagyok, támogatom, hogy benne hiszek. És általa egyre inkább az Ügyben is. Mert mindig történik valami. Ahogy felkeltődött az érdeklődésem, úgy gyorsultak fel az események is. Az addigi három betű mögé lassan emberek, arcok, beszélgetések társultak. A kezdeti hűvös, távolságtartó, kivülálló figyelmet elkezdte felváltani az odafordulás, és egyszercsak azon vettem észre magam, hogy nagy a baj. Érzéseim vannak. JÓ érzéseim vannak, ha köztük vagyok. Mára már ott tartok (és erről -idáig...- azt hiszem fogalma sem volt senkinek), hogy ki merem jelenteni, szeretem ezeket az embereket. És bár látszólag még mindig kivülállóként, de lélekben már nagyon is velük. Itt ez a kép, van rajta öt emeber, aki ma felesküdött az Ügyre, és ott van köztük az a néhány arc, akik ma már fontosak nekem, akik miatt ma talán már én is elhiszem, hogy Lehet Más. És jó érzés, hogy ott vannak. És bár még ijesztő kicsit,  de megint új feladat van, keresem magam, a helyem ebben az új történetben...