A boldogság nyomában

Készült egy felmérés Amerikában arra vonatkozóan, vajon boldogabb e az ember, ha gyereke van, mint ha nincs. A Princeton Egyetem oktatói által vezetett kutatás 2006 és 2012 között közel hárommillió személy bevonásával összesen 162 országban készült. A eredménye még a készítőket is meglepte. A részleteket, illetve a kérdéseket és az arra adott válaszokat nem hozták nyilvánosságra, csak a végeredményt: a gyermektelen párok bizonyultak boldogabbnak.

A kutatók a meglepő eredményt Csíkszentmihályi Mihály, a magyar származású pszichológus professzor Flow elméletével magyarázzák. A flow, az áramlat, a tökéletes élmény pszichológiája a megélt történés teljességét tartja elsődlegesnek.

De van e, lehet e létjogosultsága egy ilyen kutatásnak? Van e értelme mérni a boldogságot? Egyáltalán, mérhető e a boldogság? Egy ennyire szubjektív, pillanatról-pillanatra változó, a jórészt saját lelkiállapotomtól függő, abból fakadó érzés?

Ha csak magát a flow élményt vesszük alapul, a teljesség megélését, akkor sem hasonlítható össze a két tábor álláspontja. Egy lelkileg egészséges édesanya a világ legtermészetesebb módján állítja, hogy az ő élete a gyermekével együtt teljes. Akkor is, ha kettejük ritmusa (amire a Csíkszentmihályi tanaival érvelők hivatkoznak) eltér egymástól. Mikor a szülő sietne, a gyerek még elmélyülten figyeli a falevél mozgását a szélben, vagy az apró bogarat, ahogy irgalmatlanul lassan átmegy az úton. A gyereknek ez az élmény. A világ felfedezése, a lassúság. Ahogy élmény a szülőnek egy kiállítás, amit a gyerek a harmadik perctől halálosan unalmasnak tart, és nyűglődve teszi fel a kérdést, meddig maradunk még? Mégis, pontosan ezért, érthető az ellen oldal is, aki azt állítja erre neki nincs szüksége. Két szót hiányolok csupán: most, még. Mert eljön a pillanat, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy későn, és lehet, hogy soha nem vallja be, még önmagának sem, de eljön. Mert a világnak ez a rendje. Nem történhet másként.

Lehet e férfinak és nőnek nagyobb, teljesebb élménye annál, mint életet adni? Lehet e bárki számára teljes az az élet, aminek az utolsó percében nincs, aki megfogja a kezét, megsimítsa az arcát? Lehet e összehasonlítani karriert, pénzt, önmegvalósítást ezzel a két szóval: szeretlek anya? Adhat e bármi nagyobb szabadságot, mint az önként feláldozott szabadság? Az önként adott, a viszonzást nem váró, valakiért, akinek a mosolya, a boldogsága jelenti a legnagyobb teljességet, a legtökéletesebb flow élményt, amiben minden feloldódik. Még az EGO is.

Nem mellesleg Csíkszentmihályi a Flow, a tökéletes élmény pszichológiája című könyvét feleségének, és két fiának ajánlja. Nem hiszem, hogy azért, hogy megmutassa nekik, mitől fosztották meg.