Kapcsolatban

2014.02.13 14:13

A valóság viszonyítása a viszonyítás valósága: a párkapcsolat Rendje

 

Mindenki harmonikus párkapcsolatra vágyik. De mit is jelent a harmónia valójában?

Harmonia a görög mitológia halhatatlan istennője, a szépség, a vidámság, a művészetek és az eszményi rend védője, az embereket összekötő szeretet védelmezője. Arész és Aphrodité gyermeke. Ketten kellettek, és kellenek ma is, ahhoz hogy létrejöhessen. Arész, akinek római megfelelője Mars, a háború, az értelmetlen vérontás, a féktelen erő, az ösztönös cselekedet megtestesítője, és Aphrodité, aki nem más, mint Vénusz, a szerelem, a báj maga, aki felkelti a vágyat. A vágyat, ami Mars tüzét táplálja. Férfi és Nő.

Férfi: a Mars, és Nő: a Vénusz örök harca és vágya, megteremteni Harmoniát, a közös „gyermeket”, a villanásnyi nyugalmat. A Rendet.

Ritka és eszményi pillanatok ezek. És valóban csak pillanatok, mert mindenkinek csak az jelentheti a harmóniát, amiben Ő jól érzi magát, amiben az Ő vágyai kerülnek kielégítésre. A többi lemondás, megalkuvás, beletörődés, kompromisszum. A Rend érdekében.

Mert mi a Rend? A Rend harmónia. Ha rend van bennem, az tükröződik a tekintetemben, a szavaimban, a mozdulataimban. Mert harmóniában vagyok önmagammal. És ez tükröződik a környezetemben is. Az otthonomban, a családomban, a munkámban, az íróasztalomon. Mert ahogy bent, úgy kint. Örök törvény ez: „Minden ami fent van, az ugyan az, mint ami lent van és viszont. Ha megértjük Önmagunk lényegét, megértjük a világot. Bármerre is nézünk, minden tükörként működik."1 

A hétköznapok szintjén a Rend, vagy annak a hiánya: a valóság tapasztalása. Ha el tudom fogadni, hogy a Rend az analógiák működésére vezethető vissza, nincs szükségem a tapasztalásra. Ami történik, azért történik, mert én akarom, hogy megtörténjen. Teszek érte. Még, ha látszólag ellenem van, akkor is.

Ha el tudom fogadni, hogy a mellettem élő ember nem tökéletes, nincs szükségem arra, hogy nap mint nap megtapasztaljam: vannak hibái. Ha el tudom fogadni, hogy a társam azért a Társam, mert nekem mindennel együtt Ő a Tökéletes, itt és most csak őrá van szükségem a fejlődéshez, Rendet teremtek. Ha el tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok, ha képes vagyok szembenézni a saját tökéletlenségemmel, többé már nem teszek felelőssé senkit a sorsomért. Magamban teremtem meg a Rendet.

És akkor nincs is már több dolgom, mint Szent Ágoston szavait követni: „Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged”



 1 Hermes Trismegistos

 

KAPCSOLATBAN

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása